A csincsillák tartása
A csincsillák is mondhatók társas lénynek, de ha sokat foglalkozunk velük, nincs ok aggodalomra, egyedül is eléldegélnek. Szőrük puha, selymes, gyönyörű. Minden csincsilla külön egyéniség. Tartásuk nem igényel nagy szaktudást, csak egy kis odafigyelést. Kezdőknek megfelelő utána olvasás nélkül nem ajánlom.
A csincsilláknak a ketrece magas, emeletes, tele van fával, és a mókuskerék is elengedhetetlen.
Nem hajlamosak a cukorbetegsére, mint a deguk, viszont ugyanazt az étrendet szeretik, mint a deguk. A széna a csincsiknek is fontos, ők is szeretik rágcsálni, ettől függetlenül nekik is kell valami fogkoptató, hogy ne nőjjön meg a foguk nagyra.
A csincsillákat a farkuk tövénél kell helyesen megfogni, ne féljünk, nem fog letörni, leszakadni. A másik kezünket a hasuk alá helyezzük, így a csincsik a kezünkre tudnak támaszkodni.
A csincsillákat nem szabad fürdetni, nem kell vágni a körmüket. Az üzletekben kapható csincsillahomok ápolja a szőrüket. Ajánlom, hogy olyan fedett tálba tegyük a homokot, amiből nehéz kiszórni azt, mivel fürdés közben a csincsik hemperegnek a homokban, forognak össze-vissza.
Éjszakai állatok, ezért szeretnek napközben elbújni, aludni. Ezért kell a ketrecbe egy olyan "bújóka", ahol egész nap nyyugodtan pihenhetnek, ez lehet faház, műanyag( inkább fa legyen, mert ha rágja, nem a műanyagot rágja), esetleg cső, vagy nyugágy, ami felett "fapolc" van( így biztonságban érzi magát).
Kimondottan szeretik a mókuskereket, ezért a legnagyobb kereket válasszuk kedvencünknek. Érdemes egy megszokott időpontban kiengedni a ketrecből az állatot, és engedni, hogy felfedezze a szobát, ugráljon kedvére. Természetesen figyeljünk, hogy ne rágjon meg semmit, főleg kábeleket, vezetékeket.
A mindennapi friss ivóvíz kötelező minden kisállatnak, a csincsilláknak is! Huzatmentes helyre tegyük a csincsillalakot, és nagy hőbe se illdomos tartani, mert hőgutát kaphat, elpusztulhat.